Ez a kis kurva olyan gonosz. Apa biztosan megszabadul tőle. Én leszek az egyetlen és kizárólagos Southall kisasszony.

– Gyorsabban vezess! Azonnal haza akarok érni! – sürgette Shandie a sofőrt.

Hamarosan megérkeztek a Southall rezidenciához.

Amint kiszállt az autóból, észrevette, hogy a kastélyban égnek a fények. Mintha senki sem aludna.

Biztosan mindenki aggódik értem. Ezért van még mindenki ébren.

Én még mindig a Southall család drága hercegnője vagyok.

Ezekkel a gondolatokkal a fejében Shandie örömtelien indult az ajtó felé.

El tudta képzelni, ahogy Henrick és Cindy érdeklődnek a hogyléte felől, amint belép a házba.

Amikor ez megtörténik, akkor rámutat arra, hogy Arielle volt az, aki valószínűleg a kígyót rávette, hogy ártson neki. Így Arielle-nek azonnal be kell csomagolnia a holmiját és el kell mennie.

Várj. Arielle még semmit sem hozott magával. Akár azonnal is elmehet!

Minél többet gondolkodott ezen, annál izgatottabb lett, és annál gyorsabban sétált.

Már az a puszta gondolat is szédítette, hogy Arielle-t elkergetik. Ebben a pillanatban szinte megfeledkezett a mérgezés és a sérülések után érzett fájdalmakról és kellemetlenségekről.

– Anya!

Végül Shandie belépett a nappaliba.

A nappaliban minden lámpa fel volt kapcsolva, és a házvezetőnők csendben álltak ott. A szoba légköre feszült volt, mintha valami rossz történt volna.

Ez nem az a jelenet volt, amit elképzelt.

– Anya, mi történt? – kérdezte Shandie Cindyt, aki a többiekhez hasonlóan hallgatott.

Cindy ekkor feléje sétált, a harag élénken égett a szemében.

Azonban nem vette rá magát, hogy szidalmazza Shandie-t, miután meglátta lánya halálsápadt arcát. Ehelyett azt kérdezte: – Mi történt? Miért siettél ennyire elhagyni a kórházat?

Ekkor Shandie eszébe jutott, mit akart elmondani nekik. Figyelmen kívül hagyva a furcsa feszültséget, azt mondta: – Anya, jól vagyok. Azért jöttem vissza, mert van valami fontos, amit el akarok mondani apának.

Egy baljós érzés kúszott Cindy szívébe, és gyorsan megállította. – Beszéljük meg holnap reggel. Ez egy eseménydús nap volt. Beszélünk, amikor felépülsz.

– Nem, anya, most el kell mondanom neki!

Ki tudja, kapok-e még egy ilyen lehetőséget, hogy megszabaduljak Arielle-től legközelebb?

Nem tudok tovább várni!

Shandie úgy érezte, hogy az anyja túl hezitáló. Ilyenkor határozottnak kell lenni.

Így ellökte Cindyt, és Henrick felé vette az irányt.

– Apa, van valamim, amit el akarok mondani neked.

Miközben beszélt, arrogáns, kárörvendő szemekkel pillantott Arielle-re.

Észrevéve a pillantást Shandie szemében, Arielle félrebillentette a fejét, érdeklődése felkeltve.

– Mi az? – kérdezte Henrick jéghideg arckifejezéssel.

Ha Shandie beismeri a hibáját, talán ezúttal megbocsátok neki.

Mégis...

Shandie azt mondta: – Apa, Arielle volt az, aki beengedte azt a mérges kígyót a szobámba! Nem szeret engem, ezért meg akar ölni. Ő egy gonosz nő. Apa, nem szabad megtartanod őt!

Henrick megdermedt. Nem számított rá, hogy Shandie Arielle-t fogja hibáztatni érte, annak ellenére, hogy ő volt a tettes.

Hogy nevelhettem ilyen gonosz és buta lányt?

Hallva a csendjét, Shandie azt gondolta, hogy azért vonakodik, mert nem akar megszabadulni Arielle-től. Így hozzátette: – Apa, most nem adhatod be a derekad. Ezúttal nem sikerült megölnie, ezért biztosan újra megpróbálja. Ha van bátorsága bántani engem, akkor bátorsága lesz bántani téged is!

Erre Henrick összeszűkítette a szemét.

Aztán, képtelen volt tovább visszatartani magát, felemelte a kezét, és megpofozta Shandie-t.

Pofon!

A hangos zaj visszhangzott a nappaliban.

Sokkal erősebb volt, mint az, amit Cindy mért Shandie-re. Szinte azonnal Shandie egy szájnyi vért köpött ki.

A vérével együtt egy fehér fog is volt.

Henrick pofonja miatt kiesett egy foga.

Ebben a pillanatban Shandie elképedt.

Mi... történik?

Nem Arielle-t kellene megpofoznia apának? Miért üt engem?

Shandie hitetlenkedve takarta az arcát.

Éppen kérdezni akarta, hogy Henrick miért ütötte meg, amikor Cindy odaszaladt és megragadta Shandie-t. – Ne mondj semmit. Menjünk fel először.

– Nem! Miért kell felmennem?

Shandie frusztrált volt.

Kiszabadulva Cindy szorításából, megfordult és megkérdezte: – Apa, miért ütsz engem? Az, aki hibás, egyértelműen Arielle. Miért állsz az ő oldalán, és ütsz engem, az áldozatot?

– Áldozat? Te annak gondolod magad? – A dühtől forrva Henrick többi szava a torkában halt el; csak dühösen zihált.

– Nem vagyok az? Kórházba kerültem. Az orvos még azt is mondta, hogy ha pár perccel később érkezem oda, már nem lélegeznék most! – A visszaemlékezés még most is borzongást okozott a gerincén.

Arielle ajka elgörbült, de a mosoly hamar eltűnt. Előrelépve azt motyogta: – Shandie, miért nem vagy hajlandó az igazat mondani még ilyenkor sem? Muszáj feldühítened az apánkat, és szívrohamot okozni neki?

Shandie megvetően összevonta a szemöldökét. – Mikor volt jogod megszólalni ebben a házban?

Erre Arielle felemelte a szemöldökét. – Shandie, úgy tűnik, fogalmad sincs arról, hogy mindenki tudja, milyen romlott vagy.

A bűntudat egy árnyalata szivárgott a szívébe, Shandie összeszorította a kezét, és dadogta: – M-Mit értesz ezalatt?

Arielle elmosolyodott. – Tényleg nem tudsz semmit, igaz? Janet mindent elmondott nekünk. Megkérted, hogy vegyen egy mérges kígyót, hogy meggyilkoljon engem, de a kígyó a te szobádba csúszott be az erkélyről. Shandie, ideje megvetned az ágyat, ahogy vetettél.

Ezt hallva Shandie szeme szinte komikusan elkerekedett.

Janet... elárult engem?

Hirtelen eszébe jutott a levegőben lévő furcsa feszültség, és az, ahogy Cindy próbálta megakadályozni, hogy beszéljen, amikor belépett a házba.

Tehát most már mindenki tudja az igazságot?

Nem csoda. Nem csoda, hogy gúnyos pillantás volt Arielle szemében.

Nem csoda, hogy apa megpofozott.

Shandie pánikba esett. Megrántotta Cindy ujját, és motyogta: – Anya...

Végül is, Shandie még mindig Cindy lánya volt, és nem tehetett róla, hogy szomorú a helyzet miatt. Karjaiba húzva a fiatalabb nőt, azt suttogta: – Maradj csendben, és kövess fel a lépcsőn.

Shandie végül hallgatott a szavaira. Többé nem adott ki hangot, miközben követte az anyját a lépcsőn.

– Állj meg ott! – követelte Henrick. – Mostantól kezdve ki vagy tiltva. Egy hónapig nem hagyhatod el a szobádat. Fel fogok bérelni egy tanárt egy etikettiskolából, hogy megtanítsa neked, hogyan kell tisztességes embernek lenni.

Shandie döbbenten hátrált egy lépést.

Henrick Southall volt az, aki mindent eldöntött a családban. Az ő szeretete és bizalma nélkül Shandie lehet az, akit kirúgnak a családból.

Ezzel a gondolattal Shandie amúgy is sápadt arcából kifolyt a szín.

Ekkor bánta meg, amit tett, de már nem volt értelme siránkozni a kiömlött tej felett.