Cecilia csak beszélt és beszélt. „Wendy mindig is kiemelkedő volt, amióta kicsi. Mindig is aggódtam, hogy túlhajszolja magát. Tegnap még késő estig tanult…”

Susanne nem tehetett mást, csak egy mosolyt erőltetett az arcára, és belement a játékba, remélve, hogy hamar túl lesz rajta.

Susanne mélyen, egyenletesen lélegzett. A körmei a tenyerébe mélyedtek bosszúságában.

Wendy egy szemhunyásnyit sem tud