Az az egyetlen sor – "Pont, ahogy régen" – Pált emlékek áradatába rántotta vissza Yunice-szel.

Elsie kezében a ajándékok halmára nézett, és hirtelen eszébe jutott az a sok év Yunice-szel.

Úgy tűnt, mintha soha semmit nem adott volna neki.

Régen úgy kezelte Yunice-t, mint egy állandó szeretőt, természetesnek véve, hogy követi őt mindenhova, és élvezi mindazt, amije van, anélkül, hogy neki bármit is