A kapun kívül Nóra mozdulatlanul ült a kerekesszékében, és hideg, sápadt szemeit az ajtók nyílásának hangjára emelte.

Egy esernyőt tartott, amelyet most teljesen belepett a hó, elrejtve eredeti mintáját. A vállán lévő hó megmaradt, sosem olvadt el. Az esernyő nyelét markoló keze vörössé vált a hidegtől.

A szolgáló már másodszor látta Nórát.

És mégis, pedig egyszer már látta, még mindig megdöbbent.