"Szóval? Mire gondoltál, amikor sebesülten kiszaladtál a tanácsteremből?" – kérdezte a vámpírúr Athénától, miközben óvatosan a kanapéra fektette.

Athéna belenézett lágy szemeibe. Úgy bánt vele, mintha gyerek lenne, és nem tudott nem arra gondolni, ahogy Simon szokott vele bánni, amikor még együtt voltak és boldogok.

Önkéntelen mosoly jelent meg az arcán, és a vámpírúr, miközben igazgatta a párnát