– Athéna, lenne egy perced számomra? – kérdezte Zelia, amint a boszorkányok elmentek, és mindenki elfoglalta magát a munkájával.

– Mi az? Nem tűnsz valami boldognak – Athéna és Zelia a palota hátsó része felé sétáltak.

– Ma elmész? – Zelia kérdésére Athéna hümmögött.

– Én valójában reméltem, hogy eltölthetek veled néhány szép napot. Kár – Zelia elfordította a tekintetét az erdőktől, Athéna pedig a