Alexander szemszögéből

Éreztem, ahogy Emily szemei követnek a szobám felé, arcán még mindig rózsás pírtól.

– Hagyd nyitva az ajtót – dorombolta Ghost. – Talán a társunk elég bátor lesz, hogy kövessen.

– Kétlem – vitatkoztam.

– Csak tedd meg! – parancsolta Ghost.

– Jó, jó! – mondtam, forgatva a szemeimet. Vesztenivalóm nem volt.

Ledobtam a ruháimat a testemről, és a fürdőszobába mentem, megnyitotta