*** Marek szemszögéből ***

Végigsimítottam Ria haját. Békésen aludt mellettem a kórházi ágyamban. Kam számtalanszor figyelmeztette, hogy ne sétálgasson, mégis, Ria a műszak után mindig beosont a szobámba és bebújt mellém az ágyba. Soha nem küldeném el. Nem értem, miért nem tettek minket egy szobába.

Régebben sosem aggódtam igazán semmi miatt. Ha valami rossz történt, egyszerűen megoldottam. Ennyi