Reine szemszögéből

– Szeretlek – mondja.

– Én is szeretlek.

A családom sírjait nézem, a sírköveik már alig többek, mint árnyékok, most, hogy a nap lement. Egy hatalmas tölgyfa alatt nyugszanak, mely mókusoknak, nyulaknak és mindenféle madaraknak ad otthont. Szép hely ez, tele élettel és fénnyel. Tudom, hogy mögöttem a házunk áll, újjáépítve, tele fénnyel és élettel. Tudom, hogy a gyerekeim várnak