Annabelle érezte, ahogy Marvin felemeli és egy puha ágyra fekteti.

Nem tudta, mit fog Marvin tenni, de amint a nehéz feje a párnához ért, csak örökre aludni akart.

Marvin lekapcsolta a villanyt, és a holdfény beáradt az ablakon.

Leült mellé, és tekintete helyettesítette a kezeit, simogatta a szemöldökét, az ajkait, végigpásztázott a lágyan emelkedő mellkasán, a karcsú derekán...

Sok istenkáromló g