Gia és Maximo csendben ültek a szobájukban, apró kezeiket az álluk alá támasztva, és a maguk elé meredtek a semmibe. Ez a nyugalom csupán a vihar előtti csend volt.

– Hol tartják apát? – motyogta Gia gondterhelten, hangjában aggodalommal.

– Hallottam, ahogy anya Alexander bácsival beszél róla, de ő nem mondott semmit – mormogta Maximo, homlokát ráncolva a csalódottságtól.

– Hmmm, azt hiszik, fogva