– Nem gondolod komolyan, ugye? – hebegtem, pislogva néztem rá, miközben idegesen hátraléptem, ő pedig közelebb hajolt hozzám.

Kuncogott, és ó, istennőm, a hangja olyan mély és csábító volt. – Miért vagy olyan ideges, pajtás? Csak egy csókot kértem. Ennyi az egész.

– Te… te szemérmetlen vagy – motyogtam, összeszűkítve a szemem, látva, mennyire szórakozik a nyomorúságomon.

– Ha ezt bárki más mondta