Én is elég szokatlannak találtam.

– Nos, köszönöm a fáradozásaidat – mondtam bocsánatkérően.

– Ezúttal az idő szorított. Attól tartottam, aggódni fogsz, hogy nem haladok a dolgokkal. Ezért kellett először téged meglátogatnom. – Theo kuncogott.

Mosolyogtam, és gyorsan válaszoltam: – Ez igaz. Végül is régi osztálytársak vagyunk, mindketten itt Foswoodban. Furcsa, hogy mennyire eltávolodtunk egymástó