Beatrice elfogadta a poharat, könnyek gyűltek a szemébe. Felnézett rám, a hangja enyhén remegett. „Igen, még van családom” – suttogta, és hevesen bólogatott.

Miután megitta a tejet, remegő kézzel megtörölte az arcát. „Megyek, megmosakszom, és máris jövök.”

Beatrice letette a poharat az asztalra, és bizonytalanul felállt. A szobája felé indult, mélységes magányt sugározva.

Követtem, és megpillantot