Váratlan öröm volt ez. Mintha az égiek űztek volna tréfát velünk. Épp akkor nyílt meg előttünk egy hihetetlen lehetőség, amikor már a végső kétségbeesés szélén álltunk.

Kenny, látva döbbent értetlenségünket, sietve hozzátette:

– Az úr azt is meghagyta, hogy ha ő maga nem jönne értük többé, várjam meg, amíg ön felnő, és akkor adjam át a dolgokat.

Ennek hallatán Atlas szeme hirtelen könnybe lábadt,