Atlas aggódó arcát fürkésztem, vonásai hullámzani látszottak a szemem előtt.

– Chlo... mondd el, mi a baj – mondta, jóképű arcára aggodalom ült ki.

Körbepillantottam a szobában, és észrevettem, hogy minden szerettünk jelen van, arcuk tele aggodalommal, bent és az ajtón kívül is.

Lehunytam a szemem, és Atlas ölelésébe fúrtam magam. Soha nem éreztem még ilyen kimerültséget. Halk mormolással vallotta