ARDEN

Úgy rohantam ki a házból, mintha tűz égetett volna a nyomomban. Éreztem a késztetést, hogy sírjak, de nem akartam megadni nekik azt az elégtételt, hogy lássák a könnyeimet.

Kifelé menet hallottam, ahogy a falkánk néhány tagja egymás között beszélget.

– Végre rájött.

– Hülye volt, hogy nem vette észre.

– Nem is tudom, miért ebbe a családba született, mikor ennyire tehetségtelen.

– Persze, hogy Jaxon alfa Siennát fogja választani. Őt is felvették az Elite Order Akadémiára.

Szavaiktól felgyorsítottam a lépteimet, és kiértem az előkertünkbe. Ott engedtem meg magamnak, hogy sírjak. Könnyek folytak le az arcomon, ahogy a fűre roskadtam. Minden csók, történet és emlék, amit megosztottunk, hiábavaló volt, mi? Két teljes éven át vert át, csak mert a testemre vágyott!

Mintha az ég tovább akarta volna gúnyolni az érzéseimet, az eső agresszívan zuhogni kezdett, másodpercek alatt bőrig áztatva. Azonban még ekkor sem éreztem mást, csak a fájdalmat a mellkasomban.

Csak akkor zökkentem ki ebből, amikor kinyílt az ajtó, és anyám meglátott engem csuromvizesen.

– Arden! – kiáltotta. – Mit csinálsz odakint? Gyere be gyorsan. Ha megbetegszel, senki sem fog gondoskodni rólad!

Szavai fájdalmasak voltak, de már megszoktam. Felszedtem magam, és beléptem a házunkba. Anyám fintorgott, amikor meglátta a vizes szőnyeget.

– Jóságos ég – motyogta. – Miért okozol mindig bajt? Miért nem lehetsz olyan, mint a testvéreid? Soha nem volt nehéz dolgom a nevelésükkel.

Ez egyértelműen nem volt igaz. Amikor a testvéreim bajt okoztak, egyszerűen elintézte azzal, hogy "fiúk, fiúk". Velem azonban soha nem volt türelmes. Egy könnycsepp gördült le a szememről, amitől összevonta a szemöldökét.

– Sírsz? – kérdezte. – Mi történt? Megint túldramatizálod?

Összeszorítottam a számat, és durván letöröltem a könnyeimet a szememről. Valahogy, valamiért még mindig ki akartam önteni a szívemet. Általában Siennával szoktam beszélgetni. Azonban őt is elvesztettem.

– Jaxon megcsalt Siennával, és megszakította a párkapcsolatunkat – mondtam remegve.

Nem vártam, hogy megvigasztaljon, de legalább azt vártam, hogy megdöbben. Azonban az arckifejezése semleges maradt.

– Hát nem nyilvánvaló? – kérdezte.

Összeráncoltam a szemöldökömet. Nem hittem el, amit hallok. – Mi? – tudtam csak mondani.

– A családja soha nem kedvelt téged. Már sokszor megmondtam, hogy ő túl jó hozzád. Egyáltalán nem voltál méltó hozzá. Csak arra lettél volna jó, hogy kielégítsd az ágyban, de még azt sem tetted meg.

Hogyan mondhat egy anya ilyen szavakat a gyermekének?

– Emellett – folytatta, lerombolva engem, mielőtt egyáltalán összeszedhettem volna magam – Sienna vele fog menni az Elite-be. Jobb, ha beéred a helyi akadémiával, és keresel magadnak egy páratlan partnert.

Becsuktam a szemem, és éreztem, ahogy egy újabb könnycsepp hullik le. – Szóval, egész idő alatt tudtad? És nem vetted a fáradságot, hogy elmondd a saját lányodnak?

– Ó, ne már, Arden – kiáltotta. – Mindenki gyakorlatilag tudta. Csak te vagy túl vak és ábrándos ahhoz, hogy lásd.

Épp ekkor apám lépett be a szobába, úgy nézve rám, mintha rágógumi lennék a cipője talpán. Abban a pillanatban a vizes elfogadó levél kiesett a kezemből, és a szeme elkerekedett, amikor meglátta az Elite Order Akadémia emblémáját a tetején.

– Te...

– Felvettek – fedtem fel végre, bár kételkedtem benne, hogy örülni fognak neki.

Anyám összevonta a szemöldökét, és óvatosan felvette a papírt, hogy elolvassa a tartalmát. – Ó, ez nem lehet – motyogta. – Valamilyen tévedésnek kell lennie.

– Nincs – ragaszkodtam hozzá.

Apám keresztbe tette a karját a mellkasa előtt. – Meghamisítottad ezt az elfogadó levelet, Arden? Ennyire kétségbeesett vagy?

– Nem tettem! – kiáltottam. – Átmentem! Nem tudtok örülni nekem csak egyszer?

Anyám arca megkeményedett, és mielőtt észrevehettem volna, darabokra tépte az elfogadó levelet.

– Nem!

– Sajnálom, édesem – mondta bocsánatkérés nélkül. – Valóban tévedésnek kell lennie. Valaki, mint te, nem lenne képes túlélni az Elite-ben. Ez a legerősebb, legbefolyásosabb és legokosabb fiatal vérfarkasoknak való.

– Ez igaz – támogatta apám. – És még ha valahogy fel is vettek – Holdistennő, óvd meg, mert romlanak a követelményeik –, akkor sincs rá mód, hogy járj az iskolába.

– M-miért nem? – dadogtam, a széttépett papír darabjaira nézve, mintha a megtört szívem töredékei lennének.

– Nem engedhetjük meg magunknak – mondta.

Felnéztem, és rájuk bámultam. – Hazudtok – mondtam. – Lucian-t elküldtétek korábban. Kieran is ott tanul most.

– Pontosan – mondta anyám. – Kieran az Elite kastélyokban lakik, mert nem lakhat a kollégiumban. Ez önmagában is nagyon drága. Mint mondtam, támogatni fogunk abban, hogy a helyi akadémiára menj –

– Nem – mondtam, mielőtt befejezhette volna a mondatát.

Mindketten elhallgattak, hitetlenség ült ki az arcukra. Mindig beleegyeztem a gonosz terveikbe, mindig az engedelmes lány voltam, remélve, hogy végre ugyanúgy szeretni fognak, mint a testvéreimet. Azonban soha nem történt meg.

Végre betelt a pohár.

– Nem? – kérdezte apám. – Fiatal hölgy, hallod magad?

Lenyeltem a gombócot a torkomban. – Nem – ismételtem meg. – Nem megyek a helyi akadémiára.

– Akkor munkás akarsz lenni –

– Nem – vágtam közbe ismét. Aztán a szemükbe néztem. – Az Elite-be megyek.

– Arden, ne provokálj minket – mondta anyám, nem volt nyoma a viccnek a hangjában.

– Nem számít, mit tesztek vagy mondtok, elmegyek.

Ezzel hátat fordítottam nekik, és szinte éreztem a düht sugározni a testükből.

– Ha úgy döntesz, hogy elmész, akkor tekintsd magad nem részeként ennek a családnak. Nem fogsz kapni tőlünk támogatást, sem anyagilag, sem érzelmileg. Semmik leszünk egymásnak – köpte anyám, a szavak úgy vágtak a szívembe, mint egy penge.

Ezúttal nem haboztam.

– Akkor legyen úgy.