TESSA

– Jól vagy, drágám? – kérdezte Edith, hangja lágy, de mégis aggodalommal teli, miközben a mosogatónál álltam, és az utolsó tányérokat öblítettem. Víz csöpögött a kesztyűs ujjaimról, és gőz szállt fel a medencéből, magával hozva a szappan és az ebédről maradt főtt káposzta halvány illatát.

Erőltetettem egy bólintást, bár a fejem tompa fájdalommal lüktetett, ami reggel óta nem akart szűnni. –