"Ó, mi nem vagyunk együtt," mondtam gyorsan. Nem akartam kínos helyzetbe hozni Lolát, de azt sem akartam, hogy félreértse a dolgot. Gyerekkorom óta ismert. Valahogy helytelen lett volna tettetni. "Mi csak… barátok vagyunk," tettem hozzá, Abelre pillantva egy futó pillantást.

Nem mondott semmit, de az álla enyhén megfeszült, egy izom rándult meg rajta, mielőtt elfordította a tekintetét.

"Ó, az kár,