LUNA

– Ez képtelenség! – kiáltottam. Marcel nevetése buggyant ki a telefonon keresztül.

– Nem viccelek – mondta. – Szüntelenül zaklat, hogy mehessen hozzád. Komolyan, mit kellett volna mondanom? Azt se tudtam, hol vagy!

– És még ha tudtam volna is, nem mondtam volna meg neki.

Összeszorítottam az ajkaimat, és a pultnak dőltem, a fakanálból lé csöpögött vissza a fazékba. – Ez lehetetlen – motyogtam,