LUNA

"Holnapra meggyógyul," mondta Ábel, ahol ült. "Még sebhely sem marad utána."

"Még ha," motyogtam, mielőtt ismét a táskámban kotorásztam. "Biztos fáj."

"Nem fáj."

Felnéztem rá, összevonva a szemöldököm. "Csak azért, mert nem fáj, még ott van," mondtam halkan. "Csak megszoktad a fájdalmat."

"Azonban, még ha nem is fáj, akkor is be kellene gyógyítani."

Végre abbahagyta a vitatkozást. Közben egy