LUNA

A víz jéghideg volt, de nem törődtem vele.

Csak rá tudtam gondolni.

– Ábel! – sikítottam újra a nevét, a hangom megtört, ahogy előrecsaptam a vízben.

Nem úsztam valami jól, de a testem ösztönösen mozgott, kétségbeesetten próbáltam elérni őt.

Égett a tüdőm. A karjaim hadonásztak a víz húzása ellen. Nem láttam tisztán, és azon tűnődtem, hogy ilyen iramban vajon nem halok-e meg előbb, mint ő.

De