MINA

– Knight úr – mondtam gyorsan, és hátraléptem, vagy legalábbis megpróbáltam.

A keze finoman a karomon maradt, gyengéd horgonyként a forgó testek és dobogó lábak káoszában.

Összeráncoltam a homlokom. – Menném kéne. Nem szükséges…

A szorítása megenyhült, de nem engedett el. – A talaj csúszós a kilöttyintett italok miatt – mondta szelíden. – Valaki megint magának ütközhet, és eleshet.

Körülöttün