MINA

A keze még mindig a tarkómon pihent, amikor az ajkai újra megmozdultak. A nyelve úgy csúszott a számba, mintha a világ minden joga szerint ott lenne a helye. Amikor a felismerés belém hasított, erősen visszahőköltem.

Elbotladoztam az ágytól, majdnem átesve a széken, szívem a mellkasomban dörömbölt. A szoba túlsó végébe menekültem, és megpördültem, hogy szembenézzek vele, kezem ökölbe szorult