MINA

Elias folyamatosan nevetett a kocsiban, olyan erővel, hogy meg voltam győződve róla, mindjárt elájul.

Egyszer rácsapott a kormányra, a válla rázkódott, ahogy az út elmosódott alattunk. – Ez aranyat ért – nyögte a lélegzetvételek között. – Láttad az arcát? Mina – kapkodott levegő után, vigyorogva, mint egy őrült. – Szeretlek.

Abban a pillanatban gyorsan felé fordultam, ahogy meghallottam azoka