MINA

– Köszöntsük körünkben a sajátunkat, Elias Alfát!

Tapsvihar tört ki a helyszínen. Én ott maradtam, ahol voltam, földbe gyökerezett lábbal, és figyeltem, ahogy felmegy a színpadra. Válla egyenes volt, arckifejezése higgadt, mintha már számtalanszor csinálta volna ezt. Olyan volt, mintha maga a tér is meghajolna, hogy helyet adjon neki.

Ragyogott.

A gondolat könnyedén jött.

A szónok folytatta,