Olivér

Épp belemerültem a regényembe, amikor Sándor visszatért, nyakkendője meglazítva, ingujja feltűrve. Fáradtnak tűnt, de elégedettnek is, mintha elvégezte volna, amit kellett.

– Kész? – kérdeztem, megjelölve a helyem a könyvben.

– Egyelőre igen – bólintott, tovább lazítva a nyakkendőjén, majd teljesen levette. A közeli szék karfájára dobta, és megkönnyebbült sóhajjal kigombolta inge felső gomb