Olivia

Vártam, a képernyőt figyelve. Eltelt egy perc. Aztán kettő. Majd öt.

Semmi.

– Persze – motyogtam az orrom alatt, és arccal lefelé letettem a telefont az asztalra. – Csak a duma, semmi tett.

A zaklatókkal mindig ugyanez volt a helyzet. Imádtak az árnyékból fenyegetőzni, de úgy szétszéledtek, mint a csótányok, amikor nyíltan szembesítették őket. Bárki is küldte azokat az üzeneteket, nyilvánva