– Nem kiabálhatnál legközelebb, ahelyett, hogy elállod az utam? – zúgolódott Zsófia.

– Ennyire sietsz, hogy láss? – kérdezte Artúr mosolyogva, miközben összeszűkült a szeme.

Zsófia enyhén elpirult. Elfordítva csinos arcát, válaszolta: – Ki mondta ezt? Nem én.

– Foglaltál asztalt egy étteremben?

Bólintott. – Aha. Vissza kell mennem délután dolgozni, ezért egy közeli étteremben ebédeljünk.

– Rendben