Ruka zavarban volt, amikor felidézte, ahogy Ren ma lerakta neki a telefont. Annyira kínos segítséget kérni tőle, miközben nem hajlandó az ő lakásában lakni. Mégsem akarta itt tölteni az éjszakát. Elővette a mobilját, megkereste a számát, és tárcsázta, idegesen várva, hogy felvegyék.

Ren mély, rekedtes hangja különösen elbűvölően csengett a csendes és tágas dolgozószobában. – Halló.

– Szia, Ren úr,