– Várj. Te fent maradsz?

– Igen. Nem tudok aludni, úgyhogy írtam pár barátomnak. Játszunk egy kicsit – nevetett fel Julian.

Jessie felült, és megfogta a férfi karját.

– Én fontosabb vagyok, mint a játékaid. Nem mégy sehová.

„Hah.” Julian csak ürügyet keresett a távozásra. Ha tovább marad, talán szabadjára engedi a benne lakozó vadállatot.

– Szóval, azt akarod, hogy maradjak? – kérdezte rekedten. –