– Nem is.

Hangja nem volt meggyőző, ezért hozzátette: – Nem vagyok rád veszélyes. Soha nem bántanálak.

– Tudom.

– De bujkálsz.

– Én... a francba, azt hiszem, igen. Csak próbálom feldolgozni. Adj egy percet, kérlek.

Csendben ülünk, amit csak a csapból időnként csepegő víz hangja tör meg. Aztán letérdel a kád mellé, és a kezébe fogja az arcomat.

Sürgetően mondja: – Idősebb vagyok már. Okosabb. Volt