Amikor magamhoz tértem, sírtam.

– Csend, édesem – dorombolta Jackson, rám mászva. A lábaim közé telepedett, és a nyakamat búgta. Belé kapaszkodtam, teljesen eluralkodott rajtam a heves öröm és a hirtelen, mérhetetlen félelem utáni remegés.

Bármi is volt ez, ilyet még soha nem éreztem. És halálra rémített.

– Minden rendben – suttogta, lágy csókokkal borítva az arcomat. A szíve a mellkasomhoz vert,