Újabb dörömbölés, aztán megszólal a csengő. Elhessegetem Mr. Bingley farkát az arcom elől, és megpróbálok felülni. A szoba szédítően forog, megragadom a gyomrom, és nyögök.

– Joellen! Bent vagy? Nyisd ki!

Ó, istenem. Cam az. Késésben vagyok a reggeli futásunkról.

Inkább meghalnék, mint hogy elmenjek a reggeli futásunkra.

Kikecmergek az ágyból, hányingerrel küzdve, és mezítláb kislattyogok a hálósz