Egy sóhajjal és bosszús morgással a sarokban lévő székre hajítom a kézitáskámat, a ruhákat a falon lévő rúdra akasztom, és letépem a kabátomat. Túl sok időt töltök azzal, hogy kibirkózzam magam a ruháimból, mert ideges vagyok, és mire ott állok alsóneműben, már levegőt is alig kapok.

– Hülye – motyogom, és lerángatom a piros ruhát a vállfáról. – Hülye, hülye, hülye. Egy férfi rád figyel, és most a