Elkezd nevetni, először halkan, a szomorú kuncogásból építkezve, aztán pedig teljes gurgulázásba kezd, hátrahajtja a fejét, és az egyik öklével az asztalt veri.

– Te olyan kibaszottul furcsa vagy – morogom, és tovább rendezem a napraforgókat.

– És te nem látsz az orrod hegyéig, de azért itt vagyunk.

– A te kétértelmű kijelentéseid lesznek a halálom, táncos. Ha már a rossz látásnál tartunk, van egy