Talpra ugrom, és kiabálok: „Dinwiddle asszony, annyira sajnálom, remélem, nem esett baja, pakolnom kell, azonnal indulok Skóciába, nem hagyom, hogy Cam elszökjön!”

Megfordulok, és lerohanok a folyosón, anélkül, hogy választ várnék. A kezem annyira izzadt és remeg, hogy vagy tízszer próbálom a kulcsot a zárba illeszteni, de aztán az ajtó kinyílik, és berohanok, úgy káromkodva, mint egy részeg tenge