– A szád járása! – mondja, közelebb lopakodva. Tornyosul fölém, úgy néz rám, mintha azért küzdene, hogy ne fonja a kezét a nyakam köré. Közelebb hajol az arcomhoz. – És a hozzáállásod, meg az önzőséged…

Felháborodva kapok levegőt. – Az én önzőségem?

– És a rossz modorod! – mennydörgi. – Eszedbe jutott valaha is, hogy nem mindenki akarja, hogy az egész világ tudja, ha fájdalmai vannak?

Egyszer vere