A szívem már így is összetört. Bolond lennék újra abban reménykedni, hogy Matteo bármi mást fog tenni, mint végleg darabokra zúzni.

– Én ezt nem tudom csinálni – mondom, a cipőjét nézve. Bőrből vannak, feketék, fényesek, és végtelenül kevésbé veszélyesek, mint a szemei. Nézem, ahogy a lábai közelednek, míg a cipője és az enyém orra össze nem ér.

Leteszi a földre az aktatáskáját, majd lecsúsztatja