A főúton nem voltak éttermek, de szerencsére Enid hozott magával gyorsételt.

– Ahogy az egy teljes munkaidős testőrtől elvárható, kiváló szolgáltatás – dicsérte Jason, miközben szürcsölte a tésztáját, és felmutatta a hüvelykujját.

Enid nem figyelt rá. Észrevette, hogy Quinlyn nem sokat eszik. Csak ott ült, az állát a kezébe támasztva, és az erdőt bámulta. – Mire vársz? – kérdezte Enid.

Tudta, hogy