George idegesen a magas férfira pillantott, aki előtte állt, láthatóan hezitálva. – Nem hiszem, hogy jó ötlet... Zavarhatunk másokat.

De Quinlyn megrázta a fejét, és gyengéden helyesbítette: – Ő nem más. Ő az apukám. És nagyon kedves. George, megígérted, emlékszel?

Még enyhén megrántotta a karját is.

Kifejezéstelen arccal és kínosan mereven, a könyörgésnek ez a változata egy kicsit ijesztő volt –