Amikor Shermaine megérkezett arra az emeletre, ahonnan a sikolyok jöttek, elöntötte a vér átható bűze.

Csak egy nővért látott – az arca felismerhetetlenségig karmolva, tátongó harapási sebbel a nyakán. A vér ritmikus lökésekben spriccelt a tátongó sérülésből.

Shermaine azonnal letérdelt, hogy életjeleket keressen, de már túl késő volt. A nővér már halott volt. A telefonja még mindig harsogott a GP