Avery odalépett Leiához.

– Még mindig emlékszem arra, amikor befogadtalak. Olyan vékonyka voltál és apró…

– Elég legyen, Avery úr! Ez magánügy, és nem kívánok beszélni róla.

– Azért, mert nem akart, vagy mert nem tehette? Begónia, valaki parancsokat osztogat magának, ugye? Árulja el! Ki az az ember? Ki az, akiért képes ilyen messzire menni, hogy még a bátyja boldogságát is feláldozza, és szétzilál