**Tristan szemszögéből**

Halkan becsuktam magam mögött a régi dolgozószobám ajtaját, az öreg tölgy súlya megnyögte a zsanérokat, mintha az is velem gyászolt volna. A dolgozószoba régi könyvek illatát árasztotta. A szobában a sarkokban por ült, de nem érdekelt.

Megnyikordult a szék, ahogy belehuppantam, a bőr a széleken megrepedezett, a hosszú éjszakákon kopott el, amiket itt töltöttem Estelle-lel,