**Tristan szemszögéből**

Abban a pillanatban, ahogy Elona összeesett a padlón, az idő megtorpant. A szívem hevesen dobbant, a mellkasom összeszorult, ahogy előrevetettem magam, épp csak elkapva őt, mielőtt a hideg csempéhez csapódott volna. A teste ernyedten feküdt a karjaimban, törékeny és könnyű... túl könnyű. A bőre nyirkos volt, a lélegzése sekély és egyenetlen, az ajkai sápadtak.

– Elona – su