**Tristan szemszögéből**

A váróban ültem, a hideg műanyag szék alattamm nem nyújtott semmi kényelmet. Kezeim szorosan összekulcsolva, ökölbe szorulva bámultam magam elé, gondolataimba merülve. David először mehetett be Elonához. Értettem, ő az apja, elvégre. De bennem egy rész sóvárgott, hogy mellette lehessek, hogy megnyugtassam magam, hogy tényleg jól van.

Cris közeledett, léptei lágyan koppanta