**Elona szemszögéből**

Még mindig éreztem a kórházi ágynemű súlyát a bőrömön, pedig már nem voltam ott. A fájdalom tompult, háttérbe húzódó lüktetéssé vált, mint egy halk dobszó, amit nem tudtam elnémítani, de kijutottam. Szabad voltam, bizonyos értelemben. És itt voltam, Tristan házában, egy olyan csendbe burkolózva, ami egyszerre volt biztonságos és törékeny.

Csendes elszántsággal mozgott a kony