**Tristan szemszögéből**

A zongora utolsó hangjai úgy visszhangoztak a nézőtéren, mint egy szívverés, ami vihar utáni csendben nyugszik meg. Az ujjaim a kelleténél egy másodperccel tovább időztek a billentyűkön, az utolsó akkordba kapaszkodva, mintha az tartana engem a helyemen. Aztán lassan felálltam, meghajolva a közönség kitörő tapsa előtt. A megkönnyebbülés hulláma söpört végig rajtam. Megcsin