Nyilvánvalóan nem volt "semmi". Rá sem nézett.

– Mit értesz a viselkedéseddel? – kérdezte sötéten, és izzó szürke tekintete hideg és kemény volt.

– Semmit. Nem érzem jól magam, és aludni akarok. Kérlek, engedj el – hangja furcsán nyugodt volt. Úgy nézett ki, mint egy fogoly nő, aki megszokta a fogságát, beletörődött, de szánalmasan nyugodt.

Soha nem látta még ilyennek. Korábban panaszkodott, ha ne