Egy sötét, barokk stílusú magánpalota rejtőzött a környező hegyek és tavak között, a sötétségbe burkolózva.

Késő éjszaka volt, de a második emeleten még égett a villany.

Egy karcsú alak ült egy rattan hintaszékben, csendben az ablakon kifelé nézve, mintha valamire várna.

Halkan kopogtattak az ajtón.

– Gyere be – mondta a fiú a széken, lustán.

A pókerarcú testőr, Enea lépett be.

Odalépett a fiúhoz,